Michael Mack agyából pattant ki a pincérek nélkül működő, nem önkiszolgáló étterem gondolata. Ötletének lényege egy spirális önműködő rendszer, ami a konyhából az ételt egyenesen a vendégek asztalára varázsolja. A vendég egy számítógépes rendszer segítségével rendelheti meg az általa kívánt ételt, mely rövid időn belül asztalára "pottyan".

Nagy mozgás nem volt a házban, leszámítva Éva végbelét, mert ott aztán zajlott az élet. A lényeg, hogy Éva rohant volna a fürdőszobába, de az foglalt volt, mint Alekosztól megtudtuk, Olivér ment be hokizni !!! Térjünk is vissza Évára, aki így kénytelen volt kimenni a kertbe, asszem van ott egy másik wc, legalábbis nem feltételezem, hogy a jacuzziba kulázott. Merthogy kulázott, az tuti, és ezzel nincs is baj, ha menni kell, menni kell. Ám ahogy dolga végeztével tálalta a sztorit Szandinak, az dramaturgiailiag tökéletes volt. Le is jegyeztem gyorsan, hiszen nekünk való, és én meg is osztom veletek : Szandika: - Kakiltál? Éva: - Ja. Szandika: - Ilyen gyorsan? Éva: - Persze, jött, ami jött. Még be is fingtam ! 🙂 🙂

Valódi pörgés-tombolás: az indusztriális zene Vessetek meg, szórjatok fejemre átkot és dobáljatok meg önjáró McDonalds-ételmaradékkal, de biz szerintem a zenének elsősorban funkciója van. Szépsége, üzenete meg minden egyébje csak másodsorban. Most ha olyan őszintén tahóra veszem a dolgokat, amilyen valójába' vagyok, akkor eccerű a helyzet, mint a faék: van pörgős zene, aminek a célja, hogy az ember adrenalinszintjét fellője a bdös picsába és pattogjon tőle, mint a nikkelbolha, meg van nyugis, lazítós, hallgatós zene, pihenni, olvasni, dolgozni való, oszt kész. Ha a pörgős zenét, a tombolós adrenalinzenét nézzük, a XX. század utolsó húsz-harminc éve lényegében kétféle zenei műfajt produkált erre a célra: a rock, és akkor most ebbe nyugodtan vegyünk bele mindent a Queentől a death metalig, meg a dance, ebbe meg vegyük bele az egész techno-trance-goa-dárenbéz mindenséget. Teljes cikk a piros linken :

www.valodi.huindust